Úristen...

Majdnem egy éve nem írtam... Jó 8 hónapja...
Mi is történt ennyi idő alatt???
Pedig olyan jó lenne, ha sokszor rögtön "papírra" tudnám vetni a gondolataimat.

Gyereknek eltelt egy újabb év az iskolában. Jön a 8. a nagy feladat , hogyan tovább. Szerencse az egészben, hogy mire Ő kezdené a gimnáziumot az iskolában olyan változások lesznek amik nekünk pont jók. A 2015-2016-os tanévben 5 osztályos (nyelvi előkészítős) gimnázium lesz a suli. :)
Ami kiderült, hogy idáig bírtuk a matematika tantárgyat. A 7. az nem a mi évünk volt. Sajnos nem tudtam már segíteni...
Ami nagy siker viszont, hogy irodalomból dicséretet is kapott a gyermek. Töriből is hozta a 4-est. :)
Irány a felvételi, és a 8.

Magán élet rendeződni látszik, persze még rengeteg türelemre van szükségem.
De nagyon jó érzés NŐnek lenni egy kapcsolatban, és nagyon jó úgy szeretni, hogy viszont szeretnek.

A múlt héten derült ki, hogy a nyakamban 2 porckorong sérv van...
Kedden megyek orvoshoz. Kiderül majd hogyan tovább....

Év vége- év eleje

Szoktam mindig írni valami év értékelés félét... Idén ez elmaradt. Nem mondom, hogy most bepótolom, de talán kicsit visszatekintek, meg kicsit előre is.

Hol is kezdjem...

Karácsony, karácsonyi készülődés...
Azt le kell szögeznem, hogy nem ez a kedvenc ünnepem. De remélem eljön az az idő mikor azokkal és úgy ünnepelhetjük élhetjük át ahogy arra mindig is vágytam.
Titi egy jó ideje nyúzott, hogy legyen karácsonyfánk. Talán 2-3 évig nem volt, mert nem láttam értelmét. Idén vettem egy szép műfenyőt. Tényleg szép 180 cm magas, nem hullik, újrafelhasználható, és még környezettudatos is vagyok vele.   Remélem ez kitart egy jó pár évig.
Ajándékokat beszereztem, ami az egyik legnehezebb volt az ÉLET meglepetése. Tartogatott kihívásokat.
Szerencsére nagy örömöt sikerült szereznem vele.

Szilveszter...
Az eleje egy nagy káosz volt. 29-én koncertre mentünk, előtte kimentem a barátnőmhöz.
Miközben beszélgettünk, ÉLETtel is beszélgettem. Kért valamit... nekem meg eljárt a szám... és ebből egy több napos nagyon kemény bizalmi kérdésekre épülő beszélgetés következett.
Szerencsére kaptam még egy esélyt. És élek vele!!!
Nem szeretnék elveszíteni egy olyan embert aki a MINDENT jelenti nekem!!!

Fogorvos

2 orvos ahova nem szeretek járni. Az egyik a fogorvos a másik a nőgyógyász. Utóbbin 2 hete túl estem... Most 1 év béke... Lehetne kettő is , de félek..így inkább megyek évente.
Fogorvos ma lesz. Félek... Szombaton az egyik rágófogam negyede letört. Most folyamatosan sérti a nyelvem. Fáj a nyelvem.
Veszek egy nagy levegőt , meg a bátorságom, meg apukámat és elmegyünk.

Este megyek beoltom egyik kedvenc barátomat influenza ellen. (De minek???) De ha neki ez minden vágya.. Érezze úgy , hogy megvédi.

Új

Új helyen !!

Itt a folytatás! Mert nekem így könnyebb! :)

Egyszer volt...

...egy álmom...

Most úgy érzem ezt az álmot élem!

Minden kerek, és nagyon jól vagyok!


Persze minden felfogás kérdése. Mert vannak azért gondok, vannak fejet törni való kérdések. De szerencsére kaptam odafentről egy olyan gyereket aki elfogad ilyennek, aki örül annak, hogy én is boldog vagyok. Aki nem féltékeny erre. Aki vesz egy nagy levegőt, egy kicsit sír előtte, de megbeszéljünk, és azt mondja tégy úgy anya ahogy neked/ nekünk a legjobb. Ha te így érzd , biztos igazad van.
Nem mondom, hogy könnyű, nem mondom, hogy olyan egyszerű úgy élni, hogy most én vagyok a fontos, ill. mi vagyunk a fontosak.

De szeretnek, és szeretek. Ennél fontosabbat nem tudok elképzelni az életben.

Egy új élet kezdetén...

A nyár elején elgondolkodtam azon, hogy kell-e nekem ennyi munkahely, kell-e nekem széthajtanom magam, kell -e örök stresszben élnem, még akkor is ha ez csak heti 2 napomat veszi el a héten. Többször átbeszéltük ÉLETtel, átrágtuk, kiköptük, megemésztettük, végig gondoltuk a lehetőségeket, és meghoztam a döntést amit július közepén tudattam mindenkivel. Várva vártam szeptember 1-jét! Persze még várt rám egy leszerelési procedúra aminek egy részét nem kívánom senkinek. Amit a T-mobil csinált velem az kicsit kiakasztott. 2x küldött el másik papírért, tök feleslegesen. 3x-ra már a kapcsolattartóval mentem, meglátták és láss csodát azonnal megoldottak mindent. Utána már szerencsére ment minden mint a karikacsapás.

Érdekes úgy dolgozni, hogy nem beszélhetnek a kolléganők egymással, mert úgy néz ránk a főnöknőnk mintha életellenes bűnt követtünk volna el. Isteníteni kellett mikor hétvégén bement dolgozni...

Így szeptember 1-től már csak 2 helyen dolgozom Titinek nem kell negyed 7-re suliba mennie. Alhat kicsit többet, és mosolyogva mehet suliba.

A suli... A 7. évfolyam. Meglepetés alapjában nem ért minket. Bejöttek az új tantárgyak, és lett új történelem tanárja Titinek. Én ennek örülök, annak kevésbé, hogy ők az első osztálya... Kíváncsi vagyok milyen tapasztalatok szereznek vele a gyerekek.
A nagy falat A kőszívű ember fiai lesznek... (sajnos bármennyire ciki vagy sem, de nem tudtam végig olvasni, sőt a film sem kötött le... :(
Az első hét a Himnuszról szólt. Teljesen ledöbbenek, hogy Titi mennyire könnyen tanul verset, tök hosszú  verseket, de elég gyorsan el is felejti. Azt gondolom ez a betegsége egyik következménye.
Egyenes arányosság -Fordított arányosság...
Felfedezések, barokk, reneszánsz, reformáció ellenreformáció, kálvinizmus. ÉLETtel tanul törit hetente 1x. Imádom hallgatni, imádom, hogy bármit kérdezhetek mesél ÉLET. Nem hülyének tekint amiatt , hogy ezek nem maradtak meg a fejemben. Engem más érdekelt, másban vagyok jó.

Folyt. köv.

A kimaradásról...

Hát igen.... Megint elhanyagoltam az én kis blogocskámat.

Hoztam egy elhatározást, miszerint megpróbálom használni a tavaly megszerzett képesítésemet és feljebb lépek a ranglétrán egy kicsit. Meg végig gondoltam, hogy van 3 munkahelyem, ami kicsit kizsigerel, ill. időnként olyan pszichés "megzakkanásom" van más hisztijei miatt , amit már nehezen visel a környezetem. Ebből kiderül, hogy igen , nem szeretem a műhisztis nőket.... akik a maguk hülyesége és megfelelniakarásukból fakadóan sírnak, rínak, de közben mosolyogva csinálják.
A másik indokom, hogy ennyi pénzért....

Szerencsémre egy olyan orvossal dolgozom együtt, aki tudott segíteni a tovább lépésben. ÉLETtel kicsit kipofoztuk az önéletrajzomat, amit elküldtem e-mailben. Láss csodát, még aznap felhívtak, hogy mikor tudok bemenni egy beszélgetésre. Időpont egyezkedés után villant az agyamban, hogy uhhhh, én aznap konferencián vagyok...  Nem baj! Reggel megmutatom magam, és ameddig ők hallgatják a sok okosságot, addig én átmegyek a megbeszélésre. Ami teljes sikerrel zárult. Másnap telefonált az ápolási igazgató, hogy akkor a következő héten még le kéne ülnünk beszélni, mert ők látnak bennem fantáziát. Amit gyorsan eldöntöttem, hogy nekem az a pénz amit ők ajánlottak kevés... De, elmentem és beszéltünk.

Ami szépen közbeszólt, hogy pikk-pakk váltsak az egy beszélgetés  a lányommal, ill. egy gondolatmenet... Mi is a fontosabb... A kihívás vagy a szabadságom. Most még a szabadságom ami a döntés alapja volt.

Mit is jelent a szabadság?
Nekem azt, hogy van normális emberi időben, mikor más dolgozik, nekem nem kell kivenni szabit, hogy ügyeket tudjak intézni, ill. Titit nem fél7re kell suliba vinni. Péntek reggel még odabújhatok ÉLEThez, és du kivihetem a vonathoz. Nekem ezek nagyon nagyon nagyon fontosak!!!!

Ami biztos, hogy az egyik munkahelyemről szeptember 1-gyel elmegyek. Jön 4 hónap ami alatt kipihenem a lelkii terrort.
Januárban meg lehet tovább lépek... Akkor is a szabadságom lesz a legfontosabb... de talán már a kihívás keresése is előtérbe kerül.


Kicsit más...

Anno  mikor kiderült hogy észak Buda az Észak -Magyarország régióhoz csatlakozik egészségügyi ellátás terén örültem... Most kevésbé...
Nagypapám több napig rosszul érezte magát, gyenge lett... kihívtam az ügyeletet, akik beküldték a Honvédkórházba... Este 10-re értünk be, és 3 óra volt mire egyáltalán orvos hozzá szólt. A 90 éves ember addig ott ült egy vas széken... Kértük, hogy esetleg lefekhetne... erről lazán elfelejtkeztek...
Másnap du 6kor vitték át a Margit kórházba...  Nem kicsit háborodtam fel... Azt sem kérdezték meg , hogy kér-e egy pohár vizet? Hova jutunk??? Én szégyellem magam amiért az eü-ben dolgozom.

Szóval zajlik az élet....